A pécsi ANK 1. iskolájából fogadtunk 18 csillogó szemű hatodikost. Ez volt az első ilyen alkalom, mi sem tudtuk, mire számítsunk. Közel három órát töltöttek nálunk. Miután megérkeztek pár szóval bemutattuk a Kézművesházat, elmondtuk miért jött létre, és milyen munka folyik itt. Ez után a bevezetés után bementünk a műhelybe. Körbesétáltunk, a gyerekek munka közben ismerkedtek össze az itt dolgozókkal. Eközben azt is megtudhatták hogy ki miben akadályozott, milyen problémával él együtt. Majd leültünk egy nagy körbe, és a gyerekek feltehették a kérdéseiket. Elsősorban a látássérültek izgatták őket, de jutott kérdés mindenkinek.
- Milyen a fehér bot?
- Hogy kell használni?
- Hogyan élte meg, amikor elvesztette a látását?
- Hogyan vásárol?
- Honnan tudja, milyen ruhát vegyen fel?
- Hogy főz?
- Érte-e sérelem az utcán, a boltban?
- Van-e hobbija?
- Hogyan telefonál?
- Hogy került erre a munkahelyre?
- Kap-e fizetést?
- El lehet-e jönni ide másnak is?
- Mit kívánna, ha egy jó tündér teljesítené a kívánságát?
Rengeteg kérdés hangzott el, és mindegyikre őszinte válasz érkezett. Sokat nevettünk az elmesélt történeteken. Nekünk is nagyon tanulságos volt az együttlét. Jó hangulatban, mintegy másfél órán át tartott a beszélgetés. Senkit nem kellett fegyelmezni, látszott, hogy nagyon izgatja őket, milyen lehet fogyatékkal élni, és őszintén érdeklődnek.
Utána mindenki kapott egy előre korongozott formát, amiből Veronika útmutatása alapján Halloween-tököt vagy sünit készíthetett, amit égetés után majd eljuttatunk nekik.
Összességében nagyon jól sikerült és tanulságos délelőtt volt. Látszott, hogy a gyerekek már beszélgettek a témáról az iskolában, fel lettek készítve erre a találkozásra. Bátran mertek kérdezni, nem voltak tabu témák. Nagyon sok ilyen alkalomra lenne szükség. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk!
Két hét múlva Gabi néni eljött a kerámiákért. Sári olyan boldog volt, hogy a legszebb szőttesét adta ajándékba. Azt hiszem igazán méltó helyre került.
