Kategória: Hírek

A Pécsi Tudományegyetem a „PTE a családokért” program keretében több kézműves foglalkozást biztosított dolgozóinak. Mind az egyetem épületében, mind a Kézművesház telephelyén sokan résztvevő volt, és gyönyörű alkotások születtek.

Óvódapedagógus és tanító szakos külföldi egyetemisták próbálták ki az agyagozást. A félév utolsó óráját nálunk tartották. Szabad kézzel formáztak szebbnél szebb dolgokat, utána pedig itt maradtak egy piknikre a szabadban.

Minden második kedd délelőtt ukrán beszélgetéstől hangos a Kézművesház. A Máltai Szeretetszolgálat ukrán programjának keretében alkalmanként 2-3 órát töltenek nálunk. Agyagoznak, kerámiát festenek, szőnek. Már otthonosan mozognak köztünk, lassan megtanuljuk egymás nevét, egyre gyakrabban magyarul is megszólalnak. A legfiatalabb résztvevő pár hónapos. Ő már Magyarországon született.

Az Élethíd Segítőkutya Alapítvánnyal közösen minden hónapban egy alkalommal kézművesfoglalkozásokat tartunk sérült gyermekeket nevelő szülőknek. A foglalkozások alapvető célja, hogy a szülők lássák, milyen képességekre van szükség ahhoz, hogy gyermekük az iskola elvégzése után munkához juthasson akár itt, a Fészek Kézművesházban. Megismerkednek a szövés előkészítő munkáíval, a vágással, a zoknivég hurkolással, a szövőkeret és a szövőszék használatával. A sorozat végére mindenki elkészít minimálisan egy lábtörlőt. Amíg mi a szülőket tanítjuk, beszélgetünk velük, addig a gyerekek terápiás kutyákkal sétálnak, játszanak.

A pécsi ANK 1. iskolájából fogadtunk 18 csillogó szemű hatodikost. Ez volt az első ilyen alkalom, mi sem tudtuk, mire számítsunk. Közel három órát töltöttek nálunk. Miután megérkeztek pár szóval bemutattuk a Kézművesházat, elmondtuk miért jött létre, és milyen munka folyik itt. Ez után a bevezetés után bementünk a műhelybe. Körbesétáltunk, a gyerekek munka közben ismerkedtek össze az itt dolgozókkal. Eközben azt is megtudhatták hogy ki miben akadályozott, milyen problémával él együtt. Majd leültünk egy nagy körbe, és a gyerekek feltehették a kérdéseiket. Elsősorban a látássérültek izgatták őket, de jutott kérdés mindenkinek.

• Milyen a fehér bot?
• Hogy kell használni?
• Hogyan élte meg, amikor elvesztette a látását?
• Hogyan vásárol?
• Honnan tudja, milyen ruhát vegyen fel?
• Hogy főz?
• Érte-e sérelem az utcán, a boltban?
• Van-e hobbija?
• Hogyan telefonál?
• Hogy került erre a munkahelyre?
• Kap-e fizetést?
• El lehet-e jönni ide másnak is?
• Mit kívánna, ha egy jó tündér teljesítené a kívánságát?

Rengeteg kérdés hangzott el, és mindegyikre őszinte válasz érkezett. Sokat nevettünk az elmesélt történeteken.  Nekünk is nagyon tanulságos volt az együttlét. Jó hangulatban, mintegy másfél órán át tartott a beszélgetés. Senkit nem kellett fegyelmezni, látszott, hogy nagyon izgatja őket, milyen lehet fogyatékkal élni, és őszintén érdeklődnek.

Utána mindenki kapott egy előre korongozott formát, amiből Veronika útmutatása alapján Halloween-tököt vagy sünit készíthetett, amit égetés után majd eljuttatunk nekik.

Összességében nagyon jól sikerült és tanulságos délelőtt volt. Látszott, hogy a gyerekek már beszélgettek a témáról az iskolában, fel lettek készítve erre a találkozásra.  Bátran mertek kérdezni, nem voltak tabu témák. Nagyon sok ilyen alkalomra lenne szükség. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk!

Két hét múlva Gabi néni eljött a kerámiákért. Sári olyan boldog volt, hogy a legszebb szőttesét adta ajándékba. Azt hiszem igazán méltó helyre került.